Leírás
Engesztelés és gyönyör ünnep – ezt a címet adta Zolnay Vilmos művének első megjelenése alkalmából írt, tanulmánynak is beillő könyvismertetésének Devecseri Gábor. A Pokoljárás az őskortól az antikvitáson és a kereszténységen keresztül a példák sorozatával időben, a szibériai medveénekektől a közép-amerikai prekolumbiánus kultúrák érintésével térben vezet el a felismeréshez: a kultuszok mind a halál megismerésében és az öröklét igényében gyökereznek, s minden művészet belőlük születik… Más szemmel néz az ember… a Laugerie Haute-i (az őskőkorban) telerovátkált pirosas kőre Zolnay munkájának elolvasása után – folytatja -, mint nézhetett előtte. Ami rejtvénynek mutatkozott a szemlélő előtt, az most napnál világosabb bizonyíték: a sebekkel telerótt istenség megjelenítése. Akit – engesztelésül – mindig feltámasztanak akár úgy, hogy halála után ülő- vagy állóhelyzetbe támasztják – feltámadásának és feltámasztásnak ilyetén azonosságára Zolnay jött rá -, és így táncolják körül, akár úgy, hogy az áldozópap az ő maszkját vagy éppen… egész lenyúzott bőrét azon véresen magára veszi, akit maguksebzésével, megszaggatásával, ujjleharapásával, önbüntetéssel gyászolnak: a közösen… megölt őst, az egész csoport minden nőjét kisajátító, nem kora, hanem vezéri helyzete miatt »öreget«. S akinek megölése után nyílik csak meg lehetősége annak, hogy a nőket megrohanják. A szent orgiák… nem termékenységünnepek, hanem szeretkezésünnepek – állapítja meg Zolnay.
