Leírás
Leírás
Vergődő szél
A kárpátaljai magyar szépirodalom első magyarországi és máig legteljesebb gyűjteményét tartja kezében az olvasó. Fő érdeme ennek a harminchét szerzőt felsorakoztató antológiának a tanúságtétel, hogy irodalmunk legfiatalabb és legkevésbé ismert ága létezik, s mint ilyen teljes joggal rászolgál a figyelemre, megmérettetésre.
A gyűjtemény egy sokáig elszigetelt kis irodalom átlagát mutatja be, eredményeivel, kísérleteivel, egyenetlenségeivel, és főként elszánt nagyot akarásával. Többségükben fiatal, városon és falun dolgozó tanárok, újságírók, munkások és alkalmazottak, egyetemi hallgatók képviselik ezt a költészetet; tehetséggel megáldottak és fiatalos felbuzdulásukban verselők, termékenyebbek és el-elhallgatók, optimisták es sors sújtotta tépelődők” – írja utószavában M. Takács Lajos. Rövid életrajzuk is többségében hányatott sorsú emberekről vall, ekként egy kisebbség létkörülményeiről tudósít: szemelvényesen, akárcsak maga a gyűjtemény. Értő olvasó számára sokatmondó lehet az is, ami hiányzik belőle: a le nem írt vagy leírhatatlan témák, sorskérdések.
A sok és sokféle szerzőt összetartja azonban egy példaadó magatartás: hogy az írást mindannyian szolgálatnak tekintik, a kisebbség fórumává igyekeznek tenni, ahol az anyanyelvén megszólalhat.
A művek szerzői: Balla D. Károly, Balla Gyula, Balla László, Dupka György, Erdélyi Gábor, Finta Éva, Fodor Géza, Füzesi Magda, Györke Zoltán, Horváth Gyula, Horváth Sándor, Imre Sándor, Kecskés Béla, Keresztyén Balázs, Kovács Vilmos, Kőszeghy Elemér, Lusztig Károly, Magyar Éva, Nagy Zoltán Mihály, Vári Fábián László
