Leírás
Leírás
Remus Luca – Májusi reggel
MÁJUSI REGGEL
„A Mező utca T. város pereméhez tartozott: rövid utca volt, vagy húsz-húsz ház sorakozott jobb- és bal oldalán. A város friss kiadású könyomatos térképén esu pán egy 5-ös számmal jelölt vékony vonal tüntette fel; ezek szerint a Marospart negyed 5. számú utcája. Mégis hires egy utca volt, s az ide régebben letelepedett, mintegy negyven család büszke volt az utca proletár múltjára. Még a gyermekek is tudták, hogy a 14. számú házban sok pártülést tartottak az illegalitásban, még egy tarto mányi plenáris ülést is, a faipari munkások 1929-es sztrájkja idején. Utcának még fiatal volt. Ötven esztendővel ezelőtt tar mező volt errefelé: az áradó Maros ide rakta le a ho mokját. Itt hordták a fuvarosok a homokot meg a kavi esot a városba, az építkezésekhez. S a keréknyomokból idővel út lett. Egy ravasz fickó aztán garasokért megvá sárolta a városházától ezt a mezőgazdaságilag használ hatatlan földdarabot, felparcellázta és jó hangzatosan ,,vasutas negyednek” nevezte el. A fuvarosok útját Mező uteának nevezték el, elágazásai pedig Szél, Porond, Ma ros, Parts még egyéb hasonló neveket nyertek ebben a keresztségben. A vállalkozó részletfizetésre árusitotta a telkeket. Az emberek felépítették a házaikat – ki ahogy tudta, s egy életen át szoritották ki a rés leteket; akadt olyan is, aki nem volt képes lepengetni valamennyi részletet, s végül bérben lakott a házban, amelyet maga épített. A vállalkozó megszedte magát, villát épített ő is a Maros partján, csöndes helyen, öreg nyárfák és füzek között. Ma a kerületi napközi otthon működik a villában.”
