Leírás
Leírás
Szentimrei Jenő – Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen
ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:
„Az előzmények Marosvásárhely bennszülött polgárai nem csekély büszkeséggel szokták emlegetni, hogy az ő szeretett városukat még Mátyás király emelte Zekelvásárhely néven Oppidum, azaz város rangra.
Az „igazságos” renaissance uralkodó Bécs felé előnyomulóban Hainburg várát ostromolta éppen – 1482-ben – és az ostromló táborból bocsátotta ki első szabadalomlevelét, mely a város lakóit az országos vámfizetés alól, a falai közt élő nemességet a fejadó alól mentesítette és három országos „sokadalmat” engedélyezett a város számára.
Még Mátyás uralkodása éveiben Vásárhely városa az önkormányzati jogoknak egész sorát vívta ki. A város polgárai között peres ügyekben a város tanácsa ítélkezett azontúl és nem Marosszék kapitánya. Piacán a szász városok kereskedői nem árulhattak. Lakói csak az ország határain belül tartoztak táborba szállani és mindennemű vámfizetés alól – Mátyás 1486-ban kelt rendeletével – örök időkre mentesítést nyertek.
Köztudomású, hogy ebben az évszázadban az uralkodók, – hogy hatalmukat az egymással vetélkedő, a központi hatalmat és az országos érdeket semmibevevő hűbérurakkal szemben megszilárdítsák, – a városok polgárságára igyekeztek támaszkodni. Mátyás hatalma már állandó hadseregre, a fekete seregre épült, melynek fenntartását állandó jellegű kincstári bevételek tették csak lehetségessé.
A városi kézműves és kereskedő polgárság, ha az uralkodó védelme alatt a nagy hűbérurak gyakori rajtaütéseit, sarcilásait nem kellett elszenvednie, a kincstárral szemben rárótt kötelezettségeket készségesen viselte, az állandó hadsereg szükségleteit idejében előállította.”
