Leírás
Leírás
Tímár Máté – Napáldozatja előtt
A regényeket és más irodalmi alkotásokat az írónak nemcsak a képzeletvilága, de olykor az önsorsa is diktálja. Ez azonban a legalanyibb ösztönének rabjaként is arra kötelezi, hogy a véres valóságot is a tárgyilagosság kartávolságára tolja el magától, és nemtelen bosszúvágy, vagy személyes indulat sohase vezesse, mert az az íróságát is megkérdőjelezheti. Ezzel a mértékkel mérve azonban az olvasó sem jogosult arra – ha valamelyik regényfigurában magára ismerne légyen -, hogy ezt szándékos sértéssé feltételezze, mert lehetséges, hogy csupán a tükörbe néz, és jellemző tulajdonságait, vagy tetteit látja viszont az írásbeli hősben. Emögött szándékosságot feltételezni tehát lelki szegénységre, vagy jellemsántaságra vallhat.
Ebben a barázdában járva, regényünkben még az író maga sem egy az egyben azonos önmagával, legfeljebb a bánata, tiszteletadása, emberi-, magyari hitvallása lopakodik olykor a sorok közé, ahonnan a példaképei is visszanéznek reá. Ebben a szellemben légyen véle megértő és jóhiszemű az olvasója is, akit igaz tisztelettel köszönt.
