Leírás
Leírás
Szigligeti-Móricz – A csíkos
Előszó
Egyre szélesedő, demokratikus tartalmú közművelődésünknek a tömegek nemcsak befogadói, hanem tevékeny alakítói is. Országszerte, a legkisebb falvakban színjátszócsoportok működnek, a kiírt pályázatokra olyan emberek küldik be munkájukat, akik talán most teszik le először pár pillanatra a reszelőt, kalapácsot, vagy kaszát, hogy tollat vegyenek kezükbe. Egyre nagyobb szükség van a haladó irodalom termékeire. Ahogy megyünk a szocialista társadalmi rend feltételeinek kiszélesítése felé, olyan mértékben növekszik a néprétegek kulturális igénye. De nem elég csak az igény, a kultúra utáni mohó vágy. Ahhoz, hogy igazán élvezhessünk valamit, hogy a jót a rossztól, a fertőzőt az építőszándékútól megkülönböztessük, rendszeres nevelés, ideológiai felkészültség szükséges. A jó színdarab, az értékes irodalmi mű mindig harci fegyver is a tömegek kezében s ma az osztályharc kiéleződésének idején a színpadnak az öntudat növeléséhez és harcunkba vetett hit megerősítéséhez kell hozzájárulnia.
Az itt megjelenő „Csikós”-hoz három különösen érdekes évszám fűződik: 1847-ben írja meg Szigligeti Ede, 1940-ben alkalmazza Móricz Zsigmond modern színpadra és ma, 1948-ban újra megjelenik. A három évszám három különböző társadalmi rendet jelez. 1847-ben a kapitalista társadalom tartotta magát. 1940-ben a kapitalista társadalom legfelső fokánál, az imperializmusnál tart. Ma, 1948-ban népköztársaságban élünk és haladunk a szocializmus felé. Miért időszerű az 1847-ben megírt Csikós 1940-ben, s mi indokolja mai megjelenését?
