Leírás
Leírás
Székely János – Ezen a tájon
HAZAFIAS VERSEK GYŰJTEMÉNYE A TANULÓIFJÚSÁG SZÁMÁRA
ELŐSZÓ
Minden ember tudatában hordoz egy képet, amit bármikor pillanat alatt fölvetíthet egy láthatatlan vászonra vagy falra: a szülőföldét, a hazáét. Nem egyszerű fénykép, bár fölismerhetők rajta hegyek, patakok, utcák, városok vagy falvak, no meg emberek, ismerősök is, de az egész mégis több mint az emlékezet fényképe. Több minden gyül össze azon a képen, szinte minden amit megéltünk, és érzünk, amit gondolunk arról a tájról, világról és azokról az emberekről, amit és akikat együttvéve hazának nevezünk. Ha ezt a képet felvillantjuk különös lelki állapot vesz rajtunk erőt, amit nehezen tudunk nevén nevezni: a ragaszkodás, a hűség, az odaadás hullámhosszain sugárzódnak gondolataink és érzéseink.
Sokminden kavarog e hullámhosszakon, nem csak amit mi, hanem egyidejűleg az is, amit őseink megéltek, vagyis a történelem. Furamód álmaink is ott kápráznak, az, amit jövőnek nevezünk. És mindez – múlt, jelen, jövendő, fák, füvek, hegyek, városok, emberek – meg is szólal és anyanyelvünkön beszél. De miről is? Jószerint arról, amiről az ember mindennapi beszélgetéseiben csak nagyritkán ejt szót, de ami mégis ott áramlik a szavak sodra alatt: a szeretetről, az elszántságról, a felelősségről, harcokról, örömről és bánatról, az otthon biztonságáról. Tamási Áron mondta, hogy az ember azért él, hogy valahol otthon érezhesse magát…
