Leírás
Leírás
Pascal Dóra – Fiamnak emlékére
Egy barátom azt kérdezte tőlem: vajon a te könnyeid is gyógyító erejük? Mert olyan vagy, mint a főnixmadár. Haló poraidból is újraéledsz. De vajon a könnyeid gyógyító erejűek, mint a fönixmadáré? Igen. Remélem, hogy gyógyító erejüek. Szeretném, hogy azok legyenek. Tenger könnyem folyt el… Szeretném, ha az én kihullatott könnyeim meggyógyítanának másokat. Valakit, akárkit. Ha meggyógyítanák azokat, akiknek hullik a könnye, és önmaguk nem tudják elállítani. Szeretnék erőt adni. Erőt azoknak, akik fájdalomtól roskadoznak, és nem látnak kiutat. Erőt azoknak, akik szenvednek saját hitetlenségüktől, de az okát nem is fogják fel. És leginkább azoknak, akik elveszítettek valakit, akinek a halála miatt lassan-lassan elveszítik önmagukat. Mert nagyon nehéz az ittmaradónak, hogy lelkét épségben meg tudja őrizni, és felül tudjon emelkedni a bánatán. Hogy a fájdalom ne uralja el végleg, és át ne vigye lelkét a semmi földjére, ahonnan már többé nem tud visszatérni. Ezért megosztom mindenkivel az én fájdalmamat. Megmutatom fájdalmam stációit, az ébredés lassú lépteit, a csodákat, amelyek születő hitem útmutatói lettek, és mindent, ami bebizonyította számomra azt, hogy a fájdalmon úrrá lehet lenni. A fájdalomból emelkedett lélekkel lehet és kell felállni. Mert futásunkat el kell végezni és a talentumainkat meg kell sokszorozni a végelszámolás órájára, amikor mi magunk is visszaadjuk lelkünket a Teremtőnek.
