Leírás
Leírás
Kiss Jenő – Időverten
ELŐSZÓ
A vers vallomás. Egy lélek, egy élet vallomása. Kifejezése annak, ami akaratlanul is megfogalmazódik bennünk egy adott helyzetben, külső vagy belső hatásokra, spontánul, önkéntelenül. Ez utóbbi meghatározó rendkívül fontos. Mert verset írni nem lehet úgy, hogy verset akarok én is írni, ahogy mások teszik; megmutatni, én is tudok bánni a rímekkel. Az igazi vers, az igazi költészet lényegesen több ennél. A költő tanú az élet és halál perében. Ha az élet szerelméről vall, vagy halálvágyának ad kifejezést, vallomása nem kis súllyal esik a latba.
Megerősít életigénylésünkben, megbékít az elkerülhetetlen halál gondolatával.
A halálvágynak én is hangot adtam, de érdekes módon egy egészen fiatalkori versemben. Utólag derült ki, hogy akkoriban tüdőfertőzésen mentem át. Egy későbbi röntgenkép tanúskodott erről. Nyilván ez a rejtett veszélyeztetettség váltotta ki belőlem a gondolatot, hogy az ember már születése pillanatától el van jegyezve a halállal, titkos párja az, akivel egyszer egyesül. Halálvágy című, huszonegy évesen írott versemben – amelyet magam sem tudom, miért, korábbi köteteimbe nem vettem fel, hanem csak a Kísérnek a csillagok című gyűjteményes kötetembe illesztettem be, utólag ismerve fel sajátos szépségeit -, szóval. Halálvágy című költeményemben letörten és magamelhagyón ezt a találkozást sürgettem, hogy kísérteties módon egy év múlva majdnem-majdnem bekövetkezzék! Az ember és a tenger című prózai kötetem, amely amolyan pseudo-önéletrajz, éppen erről szól, hogy katonakoromban miként estem majdnem egy lépfenés fertőzés áldozatául. Tízen haltak meg egy tengerparti gyakorlótábor katonái közül, s velem együtt közel százan kerültek kórházba. Csak a gondos kezelés mentett meg attól, hogy a versemben hívott halál valóban karjaiba vegyen s haja „folyjon be lágyan, / hulljon szememre halkan, / mint áthatolhatatlan / sötétség…”
