Leírás
Leírás
Móricz Zsigmond – Harmatos rózsa
ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:
Alkonyodott. A nap a különös fedélzet zegzugai között szabadon nézett be a kastély terasz-tetejére. A hatalmas épület szép dombtetőn épült, s a nagy síkságon messzire ellátszott parancsoló homlokzata. Mögötte erdős hegység emelkedett; mint a csillogó ruhában előrelovagló fővezér mögött a tábor sötétlő tömege.
Sík lap volt a kastély fedőlapja, amely rendkívül szilárdan volt építve, úgy hogy a sima kőlapok eresztékein a víz egy század alatt sem hatolt át. Erre a sima lapra szeszélyes alakú tornyok voltak építve, mintha valamelyik különös ízlésű várúr szeszélyből falusi templomok fatornyait gyűjtötte volna össze.
A Dávid családot jellemzi ez az épület, mindnyájukban volt valami különösködő hajlam.
A terasz valóságos kert. Négy sarkát a négy tornyocska őrzi, borostyánnal befutva, s a megvásott zsindelyt sűrű moha borítja. Az erkélyen sötétvörös, vesszőfonású székek vannak, s erős kiáltással néznek ki a fekete deszkázatok közül. Az eleven, könnyű, kényelemadó élet lármázik általuk.
Két férfi áll a terasz elején.
– Itt embernek való! – szól az idősebb úr mosolyogva; kellemes, ruganyos lépésű, kissé biccent, de mintha csak negédességből tenné. Krisztusi jellemű arcán ott a jó emberek gyöngéd kifejezése, amely élét veszi az erős megjegyzésnek is.
