Leírás
ELŐSZÓ Pávatollakkal ékeskedem. . . . Ez a legújabb verseskönyvem: csupa idegen vers. Mégis az én könyvem ez igy együtt: Babits-könyv, semmi más. Nem „reprezentál” ez semmit, semmiféle „idegen költészetet.” Legfeljebb a magam inaséveit: mert a zöme az inasévekből való. Egy részét csak azért merem műfordításnak nevezni, mert eredetinek nem merem. Mikor Dantét vagy Shakespearet fordítottam, a műfordítás minden igényeit ki akartam elégíteni. De ezeket a verseket magamnak csináltam. Tanultam rajtuk. Próbálgattam; ez a hang, az a hang hogy hangzik magyarul ? Milyen lenne magyarul egy ilyen vers? A magyar vers volt a fontos, nem az angol vagy francia. Az én versem volt fontos, nem az „idegen költőé.” Sokszor megváltoztattam a szöveget, egyszerűen azért, mert valami nekem – a magyarban – máshogy jobban tetszett. Tudatos félreértések vannak a versekben. És némelyik – mint a Charmides, vagy a Lótuszevők – egészen megtelt igy a saját költészetem képzetvilágával, a saját lelkem színeivel . . .
