Leírás
Leírás
Titus Popovici – Éhség
ELOSZO
VALAKI AZT IRTA, hogy egy fiatal író legnagyobb érdeme, ha elfeledteti olvasójával az életkorát. Ha Az idegen megjelenésekor az irodalomkritika még azon ámuldozott, hogy egy ilyen fiatal iró ennyire érett lehet ami mégis a szerző korának tudomásulvételét feltételezi, Titus Popovici-nak ezt a regényét, az Éhséget olvasva, megfeledkezünk a regényiró koráról. Az Ehségben befelé fordul, lényegivé válik az első regényben még valamelyest felszínes vitaszellem; az írói értelmezés hatóköre már nem esik egybe a föhösével (akkor az Andrei Sabinéval, most a George Teo dorescuéval); ha pedig Az idegen sok szereplőjének bizony talan a rajza, gyengék az izületei, az Ehség szereplői szinte valamennyien határozott, éles kontúrokkal bírnak. A kez do tétovázása már nem könnyen felismerhető, uralkodóvá váltak, kifejlődtek az író erényei. A Rebreanu fajtájából való robusztus elbeszélő tehetséget látjuk Titus Popovici-ban, akinek jó képességei a jellemfestés, a lélekrajz tárgyilagos sága s a tömegmozgatás terén érvényesülnek; az író az össz kép biztos érzékével mozgatja a tömegeket, de ugyanakkor a részletekével is, és ez teszi lehetővé számára, hogy tö megjelenetel ne essenek szét, ne uralkodjék el rajtuk a zúr zavar. Figyelemre méltó az író epikai ereje s főként az, hogy figurál a valósággal történő szembesítéskor még élesebben körvonalazódnak. Hasonlóképpen szembetűnő az is, hogy mi esoda biztonsággal mozog Titus Popovici különböző környe zetekben. Az Ehség mindezek folytán a jelenkorunkról ed dig frt legjobb regények közé tartozik. Időben az Ehség Az idegen falusi vonatkozású megfele 1ője; a két regényt egyébként rokonítja némely szereplő is, aki Az idegen után a szerző újabb könyvében is megjelenik, de ennek a könyvnek, a szoros kapcsolatok ellenére is, meg van a maga autonóm értéke
