Leírás
Lehetetlen nem víziószerűen látnunk magunk előtt.
Magas, szikár alakját, amint egy végtelen ország végtelenbe vesző országútjainak porát tapossa. A nap piros sugarai a hátának feszülnek, szinte tolják maguk előtt – mint ő írja egyik novella-hőséről. Hol egyedül jár, hol néhány társsal, hol meg a nyugtalanul egyre csak helyüket változtató csavargócsoportok valamelyikéhez szegődik. Hová visz választás nélkül választott, céltalanul célratörő útja? Mi az, amit oly nyugtalanul keres? Az ember! Mindig és mindenhol csak az ember.
