Leírás
Az életet és a játékot komolyan veszem, (s nem csak akkor, amikor már minden kötél szakad…), remélem, ez írásaimból is kitűnik.
Legszebb(nek szánt) éveimet román állampolgárként éltem meg, identitásba és lojalitásba gabalyodva. (Pálya)futásomat lényegében ez szabta meg. Visszahonosítás után az lettem-maradtam, aminek születtem. Székely mivoltom sorsszerűen, a sakk és a költészet rendeltetésszerűen áll érdeklődésem homlokterében. Persze, sokminden egyéb is érdekel, főként az emberi kapcsolatok, leginkább a nő-férfi viszony. Egyéni sorsomban a gyengébb nem játszotta a női főszerepeket, rendszerint díjazottakként.
Verseim többségét 1981-1984 között vetettem papírra Kézdivásárhelyen, „Háromszék Párizsában, kisebbségiként.
Úgy néz ki, hogy versekben és ehhez hasonló miegyebekben mégiscsak fennmarad a magyarság. Megmaradásunkat minél több áldott állapotú magyar nőben is szeretném látni. Ez leányálom!? (Ha maradék országunkat sem vagyunk képesek benépesíteni utódokkal, megérdemeljük, hogy osztódással szaporodjunk.)
Örülök, hogy megértem a nagy olvadást, a szabad választásokat. Van, akit semmi nem lep meg, engem néha az is meglep, amit előre látok.
