Leírás
Leírás
A kőben a tanúság
Ezekben a napokban, amikor kezembe veszem e könyvet, Franyó Zoltán mester betölti életének kilencvenedik évét.
Több mint negyedszázada ismerem Öt, talán ezért is tűnik számomra oly hihetetlennek ez a nemes összeférhetetlenség a sokasodó évek és e nagy művész, Franyó Zoltán fiatalsága között. Ügy érzem, hogy első találkozásunk óta semmit, de semmit sem változott, hogy az idő nyomtalanul haladt el fölötte. Ma is azt az ezüstös-fehér halántékot látom, mint egykoron a román költészet kötetei, folyóiratok oldalai fölé hajolva, amint ritkán tapasztalható kíváncsisággal, szenvedéllyel és odaadással kutatja fel az értékeket. Ugyanazt a kéklő tekintetet, mely szelíden végig suhan az írásokon, hogy a művészi értékek magyar és német nyelvű megfelelőit új és új formákban megtalálja, hogy költészetünket és más népek költészetét átültesse ezekre a nyelvekre. Franyó Zoltán nagyszerű barátai – Rebreanu, Ady, Goga, Blaga, Rilke – világából néz felénk. Beszédének patinás illata van, irodalmi legendák levegője lengi körül. Nem szűnő érdeklődése, munkásságának példája, szenvedélye, amellyel szerteágazó tervein nap mint nap fáradozik oly állhatatosan és oly fenséges bájjal – mindez együttvéve közülünk is a legfiatalabbá teszi.
