Leírás
Ez az alacsony, fürge, fekete kamasz, ez a csínytevő költő, fölháborodott kisfiú nemsokára hatvanéves, rekedt hangján a szürke szó is életveszélyes, a szürke szó is hahotázik, sziszeg és rejtelmes. Bújócskázik és álruhában jár – és költő, tehát összetéveszthetetlen. Érzelmes irónia, sistergő sav és gúnyból kicsapó pátosz között cikázik, ha néhány klasszikus lépést lejt vers avagy sor elején – csak megtévesztő költői tréfa, a következő mozdulat már paródia, düh, antivers, gondosan csiszolgatja hamis csengésűre rímeit (disszonáncok) – a ragrím: tótágas, a váratlanul szögletes prózába szakadó trocheus vagy jambus: groteszk fintor.
Minden –ritkán megjelenő – kötetére összeszalad a fél ország: a fiatalabbik fele. Egy-egy interjúja kézről kézre jár, mint az underground irodalom.
1920-ban született, a balról-lázadókhoz tartozott a fasizmus korában, a baloldali Cadron-ban jelentkezett (1939), első kötetét álnéven közli (1941). Az elmúlt három évtizedben háromszor vezetett irodalmi folyóiratot – mindig csak rövid ideig, utoljára 1968-1971-be a Románia literarä főszerkesztője volt.
ma a romániai PEN-klub titkára. A magyar olvasó Méliusz József kitűnő tolmácsolásában ismerte meg (Kővitorlások balladája).
